Élet és Irodalom   2000  23.szám    június 9.

HEMRIK LÁSZLÓ: 

Fedésben

A mûvész bármennyire is szeretne újabb és újabb kalandokba keveredni, szabadsága korlátozott. Kissé nyugtalanító, soha el nem csituló belsõ hang adja értésére, hogy csak abban az esetben léphet tovább, teremthet egy új törvények szerint mûködõ mûvészi univerzumot, ha már mindent elvégzett a régiben, ha ott már minden a helyére került, és nincs esély arra, hogy további hozadéka legyen a maradásnak. De még a legfelkészültebb mûvészek sem lehetnek biztosak abban, hogy valaminek a végére jártak,ergo,az említett hang soha sem hagyja nyugton õket, így bizonyos problémák egész pályafutásukat végigkísérik.

Petrányi Zsolt az Olaj/Vászon kiállításhoz készült katalógusban Kopasz Tamás kilencvenes évek elsõ felében készült festményei kapcsán az erõs felületi lakkozást említi lényeges ismérvként. Ennek a sajátos eljárásnak köszönhetõen a mûvek valódi olvashatósága csökken, azaz a nézõ sohasem láthatja a végeredményt, míg a mûvész önmaga korlátozásával kénytelen a "befejezhetetlen"-t megalkotni. Ez a jelenség tovább él Kopasz munkásságában, csak más eljárási viszonyok között.

A kiállítás prológusának tekinthetõ két kis remekmû (Négypuhaujjbegy I-II.) olyan festészeti munkák, melyekben két festõi akarat dolgozik egy idõben. Az egyik filozofikusabb, gondterheltebb, míg a másik ösztönösebb és gyermekibb. A gondolat vizuális kiszolgáltatásának õszinte gesztusát mintha egy komoly, szkeptikus, ugyanakkor gyakorlatias erõ próbálná a háttérbe szorítani. Ezt a küzdelmet fogalmazza meg a prológus, s vetíti elõre a térben-idõben utána következõ történéseket. Releváns mûnek érzem továbbá a kiállítás centrumába helyezett Vaspajzs címû kompozíciót is. Ez a fémszobor lényegében elõzménye a többi, itt látható plasztikának, míg gondolatisága ekvivalens a festészeti munkákban megjelenõ szellemi tartalommal.

A pajzs nemesi címerek jellegzetes szimbóluma. Harci eszköz, de nem gyilkolásra való, mint a kard. A pajzs elsõdleges rendeltetése, a teknõsök feltörhetetlen páncélzatához hasonlóan, hogy megvédje a lágy részeket, eltakarja, láthatatlanná tegye a lényeget. A lényeg pedig nem más, mint maga a misztériummal teli élet. És mivel az élet állandóan védelemre szorul, gyakorta lesz fedésben, takarásban.

Kopasz Tamás különféle módokon kísérli meg elrejteni azt, amit makacs kitartással szándékozik megmutatni. Az Idegen I-II.címû festményeken például az örvénylõ, egymásba gabalyodó gesztusok szinte egymás testén taposva verekszik magukat a felszínre, így lényegében önmagukat takarják el, oltják ki a nézõ elõtt, míg a Roló I-II. címû munkákban az anyagra helyezett pasztózus faktúra nyugalma, áttörhetetlensége jelöli ki a védelmi zónát. Ám a Rolók esetében összetettebb játékot folytat a mûvész, hiszen a festékréteget valódi rolókra hordta fel, mely tárgyak maguk is arra szolgálnak - többek között -, hogy kizárják bizonyos látványok megismerésébõl a kíváncsiskodó szemet. De Kopasz Tamás következetesen ragaszkodik a már fentebb említett problémafelvetéshez, hiszen a rolókon olyan sebeket ejt, szakadásokat idéz elõ, melyek a lényeges tartalmak viszonylagos átjárását teszik lehetõvé. A Godot Galéria-beli kiállítás tulajdonképpeni gerincét a Befejezhetetlen sorozatok fémszobrai alkotják. Az a nyughatatlan energia, mely korábban a vásznakat és a papírfelületeket töltötte meg feszültséggel, most térbeli alakzatokban pulzál, igaz, a szobrok erõtere, indulata (még) nem éri el a festmények intenzitását. Ez nyilvánvalóan a nagyobb fegyelmezettséget kívánó, összetettebb, aprólékosabb alkotási folyamatnak tudható be. A Kopasz-festmények lírai absztrakciója és konceptuális üzenete ezekben a fémtestekben-mellkasokban-pajzsokban reinkarnálódik, így a szobrok esetében sem válik minden láthatóvá. A mûtárgyak a falon helyezkednek el - már-már nevezhetjük õket reliefeknek is -, tehát nem körbejárhatóak, ráadásul a kompozíciók úgy épülnek fel, hogy a falhoz közelebb esõ - lényegi? - elem fölé egy fémpalást, -pajzs csúszik, s takarja el - részben - a mögötte lévõ tartományt.

A kiállítás címe Révület. Vajon e szó mennyire körüljárható? Olyasmit jelent, hogy átnézni, beleszédülni az ismeretlenbe, az élet már említett misztériumába. Ehhez pedig transzállapot, szakrális megrendülés, narkotikus befolyásoltság, esetleg szerelmi vagy mûvészi hevület szükséges. Kopasz Tamás makacs elszántsággal mutatja fel a révület élményének töredékes - soha nem teljes - mûvészi alakzatait, melyek minden esetben a kalandvágy és a korlátozott szabadság gyermekei.

 

(Kopasz Tamás ...révület... címû kiállítása június 16-ig látható a Godot Galériában)