Dialógus, párbeszéd a szobrászat nyelvén.Sibylle Burrer és Kopasz Tamás közös kiállítása a Ráday Képesház Galériában.

2006-ban a Budapest Galéria delegáltjaként megkaptam Baden -Württemberg tartomány Művészeti Ösztöndíját. (Kunststiftung Baden-Württemberg ). Egy hónapot tölthettem Stuttgartban.

      Programajánló leporellóban láttam először Sibylle Burrer egy szobrát. Elmentem a megnyitóra a stuttgarti Gedok Galerie-be. Már ott eszembe jutott, hogy nálunk Kopasz Tamás csinál hasonló  szobrokat.

    Nagy a hiány a tárgyalkotásban létrejövő új jelenségek bemutatásában. Mintha a kurátorok többsége ugyanazon az úton keresné a bemutatnivalót, jelesül valahol az intermediális jelenségek, a radikális minimalizmus ösvényein. A képzőművészek többségének érthetetlen ez a nem minőséget, hanem műfajt preferáló szemlélet.

     A '70-es, '80-as években meglehetősen sok párbeszéd kiállítást láthattunk itt Magyarországon. Ma is rendeznek efféléket, de mintha a tárgyalkotó művészek közötti párhuzamok nem lennének annyira érdekesek. Az egyik utolsó ilyen a tárgyalkotást, vagyis szobrokat, festményeket bemutató jelentős kettős tárlatot a Kiscelli Múzeumban láttam több évvel ezelőtt, ahol Klimó Károly és Robert Schad munkáit állították ki egy időben.

     Auke de Vries holland vagy Kurt Asker svéd szobrászoknál láttam először, hogy szobraik ihletője a rajz, a jegyzetszéli grafikai jel, firka vagy a rajztáblára papírt rögzítő ragasztószalag maradék tépett csíkja volt. Tehát valami olyan jelenség a szobor modellje, ami korábban észrevétlen volt, mintegy mellékesen képződött. Sibylle Burrer és Kopasz Tamás szobrait a térbeli vonalak, a térrajok jellemzik. A festőként végzett Kopasz szokatlan közvetlenséggel használ vas-gubancokat, részben talált, részben tovább formált, görgetett formákat. Ezek a formák különböző vastagságú drótokból, huzalokból vagy bogár-kitinszárny-szerű lemezekből állnak össze. A kisplasztikától a nagyméretű fali szobrokig minden léptéket képes uralni és  közvetlen, egyszerű de mégis összetett szalag-gubanchoz hasonló plasztikai tartalommal megtölteni.

       Sibylle Burrer stuttgarti kiállításán láttam a Gleichzeitig ( Egyszerre és ugyanakkor) című munkáját. A szobor hagyományos rendje megbomlik benne. A nehéz gránit tömb, gránit ék nem alulra került, hanem a szobor organikus felét mintegy szétpréselve afölé nehézkedik.. A légies, növényszerű kerül alulra, a tömbszerű nehéz anyag pedig fölülre. Olyan ez, mint mikor az eszterga kése alól előkerül a forgács, de itt ezek a vasgubancok nem hasonlítanak a szabályos forgácsokhoz. A két forma nem egymás következményeként szerepel egy közös kompozícióban, hanem egymás ellentettjeként,- mintegy egymást megtámadva láthatók együtt.( Zárójelben jegyzem meg, hogy korunk jelentős brit szobrásza, Richard Deacon évekig foglalkozott faforgácsok nagyméretű szobrokban való megjelenítésével.)  Sibylle Burrer a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozionon 2009-ben készített szobrainál, de más munkáiban is a szabályos geometriai forma,-például a négyzetes oszlop- szinte szétfoszlik. Az elvágott, szeletekre szabott négyzet alakú metszetek vágni, szúrni képes tépett alakzatokká deformálódnak. S hogy ez nem véletlen döntés, mutatja ezt a szobrok kibomlásának sorozatszerűsége. Mintha egy tragikus rajzfilm fázisrajzait, térrajzait látnánk egymás mellett.

Minkettőjük munkáiban a szobor trónfosztása, detronizálása, ellehetetlenülése is tetten érhető.

        Elsőre is meglepett a két szobrász munkáinak a hasonlósága. Szerettem volna alkalmat teremteni a nem csak szavakkal zajló párbeszédre. Amikor Kopasz Tamásnak említettem a kiállítás tervét, ő meghívatta Sibyllét a Kecskeméti Acélszobrászati Művésztelepre, ahol a német kolléganő az itt kiállított művek nagy részét elkészíthette. Felmerült, hogy további szobrokra is szükség lenne. Ebben, vagyis a szállításban egy másik kolléga, Willi Weiner volt segítségünkre. Sikerült megnyerni az ügynek a Goethe Intézetet és a KARTS Művészeti Gyűjteményt, valamint a galéria vezetőjét Orbán Györgyöt.

      Miközben ezt az írást írtam, akaratlanul is a fülembe szűrődött egy tévéreklám szövege:   " Mi elvisszük önt oda, ahol a dolgok történnek". Nekünk, szobrászoknak, képzőművészeknek és képzőművészettel élőknek a dolgok itt, ebben a galériában történnek. A szobrok között és szobrokban feszülő sokféle tér az a hely, ahol érdemes és jó körülnéznünk.

A két művész további munkájához és a szobrászati párbeszédhez sok sikert kívánok. A kiállítást megnyitom.

Barabás Márton,képzőművész, a kiállítás kurátora